Demó video: Az idei túrám demo videója, elkalauzol az Alpokba, és az olasz, majd a francia Riviérán elérem a Verdon kanyont. Ott egy kicsit kenuzok a folyón. Áthajózok Angliába, meglátogatom a Stonehenge-t, és Londont. Vissza "Európába", és irány újra az Alpok...
	1.nap: A túrám első napján elindulok Münchenből Ausztria felé. Az idő mondhatni elég csapadékos. Az egész napos esőben eljutok a Tegernsee-hez, és az Achensee-hez. Utóbbi az Inn folyó völgyétől pár km-re fekszik. A táj gyönyörű, ha már az idő sz*r.
	2.nap: A tegnapi kellemetlen idő után, ma csak egyszer esik. Egész nap jól haladok, annak ellenére, hogy egy útépítés vágja el az utam. Miután ezt is leküzdöm, már csak az 1400 méteres csúcsot kell meghódítanom. A sikeres csúcstámadás, és a határátkelés örömét egy rövid, de látványos tánccal ünneplem meg. Ez esti szállás egy olasz család kertjében oldom meg, ahol követőm is akad.
	3.nap: Szakadó esőre ébredek, és az első km-eket is ilyen körülmények között teszem meg. Az olasz bicikliút betéved egy erdőbe, ahol az átázott talajon "korcsolyázom". Később a Dolomitok között nem csak az idő lesz szép de a táj is. Délután elérem Bolzano-t, így vonatra szállok, és elmegyek Firenzébe, ahogy azt terveztem. A városban, mint eddig is jól érzem magam.
	4.nap: Firenze után Pisát is megnézem, a két város között vonatoznék, ha a kalauz nem dobna le, mivel sztrájkol az olasz vasút. Pisától az utam a csodás tengerpart mellett megy La Spezia-ig. Ott nem találok kempinget, ezért az estét egy erdőben töltöm. A mai nap kellemetlenségei csúcspontja, hogy délután megérkezik a csapadék, és az utolsó kilométereket, már esőben teszem meg.
	5.nap: Reggel kimászok a sátramból. Az esti eső jól megáztatta az erdő talaját, ahol aludtam. Az erdőt elhagyva hamar leérek Riomaggiore-ba, a faluba, ami az Unesco világörökség része. Gyönyörű olasz kis halászfalu, amit a felkelő nap vöröses fénye még szebbé varázsol. Ezek után átküzdöm magam a két 500 méteres hegyen, de Genova közelségében az egyik pihenőnél leesik a kamerám és betörik a kijelzője. Ez megadja a kegyelem döfést a túrámnak. Úgy érzem itt a vég, de összeszedem magam, és folytatom az utam. Genova gyönyörű város, de hogy ne legyen felhőtlen az ottlétem, letörik a kamerarögzítőm, és elhagyom.
	6.nap: A túra eddig napja nem lopták be a szívembe magukat, és hogy a hagyományoknak ne mondjak nemet, a ma nem se alakul valami jól. Az esti eső miatt kicsit befolyik a víz a sátramba, és a nagy rész a bakancsomban landol. Reggel szó szerint csavarni lehet belőle az esőt. A térdem még mindig fáj, ezért ma pihenőnapot tartok, ha a 96 km biciklizés pihentető lehet. Útközben megnézem Savona-t, és Albenga-t. Este találok egy egész jó kempinget, ahol megfürdök a tengerbe.
	7.nap: A délelőtti órákat még az Olasz Riviérán töltöm. Érintem Imperia-t, ahol kis híján elütök egy gyalogost. Aztán jön San Remo, ahol megnézek pár fontosabb látnivalót. A jó hír, hogy végre megérkezik a jó idő, viszont vele együtt a hátfájás is. San Remo az utolsó nagyobb olasz város, amiből egy csodás alagúton keresztül jutok ki. A francia határ délre meg is van, de a korai idő miatt inkább haladok tovább, és pár óra múlva már Monaco kapuit döngetem. A város gyönyörű, és idén is körbetekerek a forma 1-es pályán. Ez után jön a mesés Nice. Kiélvezem a Riviéra minden percét.
	8.nap: Nice-t korán elhagyom, emiatt hamar elérem Antibes-t. A városban rögtön belefutok a nagyon látványos hullám alakú szállodaláncba. A csodás kikötő mentén elérem a város nyugati részét, ahol a luxushajók társaságában elfogyasztom a szánalmasan sekélyes reggelim. Cannes már nem nyűgöz le ennyire, de a buszállomás falfestése kicsit feldob. Egy kukás kocsi porrá-tőr minden reményt, hogy valaha lesz kedvem ide visszatérni. A hangulatomat a St.Raphaël előtti gyönyörű táj hozta vissza arra a szintre, hogy volt kedvem tovább folytatni az utat. A vörös sziklák olyan csodásak, hogy besorolnám az első 5 legszebb látképébe, amit eddig láttam. St.Raphaël-ben a Notre Dame-t néztem meg, aztán irány a Verdon kanyon. Útközben élvezhettem a 40°C-t, és a rossz utat. Belefutottam egy roma-telepbe, és egy 47€-s kempingbe. Utóbbi kettő miatt egy szép erdőt választottam éjszakai szálláshelynek.
	9.nap: Éjszak a szakadó eső ellenére nyugodtan aludtam. Reggel ez erdő csendes, és nyugodt. Rekord sebességgel összepakoltam és nekivágtam a mai napnak. Az úti cél: a Verdon kanyon, Európa legnagyobb kanyonja. Az oda vezető út amennyire gyönyörű, annyira nehéz is. Megküzdök 1500 méternyi össz szintemelkedéssel, a 44 °C-kal, valamint a civilizáció hiánnyal, ami a vízhiányt okozza. 1266 méteren meglátom a St Croix du Verdon-t, a mesterséges tavat, ami mellett fogok megszállni éjszakára. A kanyon fentről gyönyörű, de hogy lentről is megcsodáljam, kibérlek egy kenut és 3 órát evezek az olykor 700 méter magas sziklák között. A látvány lenyűgöző, mind fentről, mint lentről, és ha rangsorolnám az eddig látottakat, akkor a Verdon az első ötben szerepelne.
	10.nap: Elhagyom a csodás Verdon kanyont. Elindulok Avignon felé. Menet közben látok több hatalmas, és szemet gyönyörködtető levendula földet. A táj nem annyira izgalmas, és fárasztó mint tegnap, viszont vizet sehol nem találok. Mire elértem Manosque-t, már a legégetőbb probléma egy kiadós hasmenés volt. A városban volt vasútállomás, ahol az nagy problémát orvosolni tudtam. Bár vettem vonatjegyet, Avignonig, de a szerelvény annyira tele volt, hogy inkább visszaváltottam a jegyem, és folytattam tovább az utam biciklivel, ahol a táj szép sziklás, és van egy folyó is, ahol tudnék fürödni, ha este a vadkempinget választom. Erre nincs szükségem, mert találok egy kedves idős házaspárt, aki beenged a kertjébe estére.
	11.nap: A mai cél közel van, de az idő nem túl derűs. Kora délutánra beérek Avignonba, ahol azonnal megnézem az egykori Pápai Palotát. Majd elmegyek vonatjegyet venni holnapra. A sikertelen jegyvásárlás miatt a városban kell aludni. Szerencsére van egy kemping, így tábort verek, majd újra vissza a városba, és most belülről is megnézem a Palotát. A korai idő miatt úgy döntök, hogy még kibiciklizek a Pont du Gard-hoz. Majd este vissza Avignon-ba, ahol kis sörözéssel zárom a napot.
	12.nap: Korán reggel elhagyom a kempinget, hogy elérjem a Párizsba tartó vonatom. A 12.napra újra visszatért a rossz idő, és vele a térdfájásom. És mivel Angliába készülök, nem is számítok semmi jóra. A vonat fantasztikus, és időbe meg is érkezünk a francia fővárosba, bár ott az idő igen csapadékos. Ennek ellenére megnézem a Notre-Dame-ot, az Eiffel-tornyot, és az Invalidusok házát. A torony közelében egy kisebb "balesetet" okozok, de ez sem hátráltat, hogy megvegyem a jegyem holnapra. ezek után kimegyek Versailles-be, ahol megnézem a kastélyt, és kicsit nehezen, de szerzek egy "olcsó" szálláshelyet.
	13.nap: Reggel mielőtt RER-rel elhagynám Versailles-t, előtte megnézem a kastélyt kívülről. Párizsban van egy kis időm, ezért körbebiciklizem a várost. Így jutok el az Eiffel-toronytól a Concord térig, a Eustache templomtól, a Városházáig. Szinte minden fontos látnivalót megnézek. Majd TGV-vel robogok Rennes-ig. Ott könnyű lenne a tájékozódás, ha az iránytűm nem zavarodna meg. Kis szerelés, és irány a La Manche. Délutánra oda is érek, de a kemping amit találtam fullos. Ezért kis ismerkedés a holland "barátaimmal". Miután minden rendben, elbiciklizek a kb 8 km-re lévő Mont-St-Michel-hez. A késői idő ellenére, most csak kívülről nézem meg a gyönyörű középkori falut.
	14.nap: Ma is mint mindig korán kelek, de most először kicsit turistáskodok. Elbiciklizek a tegnap is meglátogatott Mont-St-Michel-t. Ma is bemegyek a faluba, de ma az apátságot is meglátogatok. A ködbe burkolt sziget rejtelmesen emelkedik ki a környék síkjából. Az apátság nagyon felemelő, olyan mintha visszautaznánk a múltba. Ez igaz a falura is. Ez egy órás falunézés után vissza a kempingbe, ahol sajnos nem tudtam elköszönni a holland szomszédjaimtól. A francia úthálózat, megint megviccelt egy autóúttal egész Avranches-ig. Ott majdnem elcsapnak egy körforgalomba, csak mert a város temploma elvarázsol. Granville-ig hullámvasutat játszom az út miatt. Emellett hátráltat egy újabb váltójavítás, de a városban találok egy kempinget a tengertől már méterre. 5 nap után újra fürödhetek a tengerbe, de elég hamar megunom. Szerencsére apály van, ami egy 3 órás játékkal szórakoztat.
	15.nap: Reggel az idő igazi óceáni, amíg a szem ellát csúcsa sötét felhők. Ennek ellenére úgy döntök, hogy kis kerülővel megnézem a Hambye apátságot. Közben eszek egy isteni francia szendvicset. A rom apátság megéri a kerülőt, a belépőt, és a rossz utak leküzdését. Nehezen, de elérem Coutances városát, ahol két középkori templom is várja az odalátogatót. Mindkét szentély gyönyörű, és ingyenes. Ez után feltámad a szél, de feltartóztathatatlanul beveszem Caranton-t. A városban játszódik a kedvenc háborús filmsorozatom egyik része, de a filmen látott település nem felismerhető, valószínűleg a partraszállás okozta pusztulás miatt. Majd találok egy kempinget, ahol iszok két isteni belga sört, és eszek egy hatalmas grillcsirkét.
	16.nap: Ez a rész a túrám legérdekesebb napja. Eddig jártam normandiai templomokban, apátságokban, de most tényleg azokat a helyeket járom be amik fontos helyszínei voltak a partraszállásnak. Elsőnek a Grandcamp-Meisy közelében található bunkerrendszerben töltök kb egy órát, és próbálom átélni az Omaha beach-en történteket. Ezután betérek egy kisebb háborús múzeumba, majd a Colleville-sur-Mer-ben található háborús temetőbe. 10000 sírral ez Európa egyik legnagyobb háborús temetője. Az objektum mellett itt is találunk egy kisebb bunkerrendszert. Aztán jött Longues-Sur-Mer, ahol 5 bunkert nézhetünk meg, ezekben viszont többnyire épen maradtak az ágyúk. Végül befutottam Caen-ba, ahol éjszak indult a hajóm Angliába. Addig ettem, megnéztem a helyi halpiacot, és néztem a kikötői életet.
	17.nap: tegnap este felültem egy 11 szinte gigászi hajóra. Az éjszakám nyugodt lehetett volna, ha a személyzet nem tekeri a légkondit 18 °C-ra. Ezért az éjszaka nagy részét járkálással töltöttem, és a fedélzeten a kémény mellett. Hajnalban megpillantom a Brit-szigeteket. Nagy az izgalom, de a bal oldalt elég hamar megszokom, nem úgy mint a szűk és a rossz minőségű utat. Salisbury-ben találok egy kempinget, ami "közel" van a Stonehenge-hez. A belépő borzalmasan drága, és egy vihar is elkap, de mindkettőre két holland nő hoz megoldást. Este vissza a kempingbe. Útközben eszek, és veszek két altató sört.
	18.nap: Folytatom az utam szigorúan bal oldalon. Salisbury gyönyörű katedrálisával kezdem, majd a borzalmas angol utakon Londont veszem célba. A brit főváros előtt 50 km-re vonatra ülök és bemegyek Európa második legnagyobb városába. Találkozok Böskével egy cimborámmal, aki két napig az idegen vezetőm lesz. Egy csatorna mellett kitekerünk Camden-be, ahol megiszunk pár sört, és megismerem a nem konzervatív London képét.
	19.nap: A teljes napot Londonban töltöm. A nagy részében nem a mindenki által ismert helyekre fogok ellátogatni, hanem a kevésbé híresekhez. Ilyen lesz két gyönyörű hindu templom, több piac, és a londoni multikultúra gasztronómiájába is kicsit bepillantok, mind étel és mind ital terén.
	20.nap: A teljes napot Londonban töltöm, de most egyedül idegen vezető nélkül. London szinte minden híresebb látnivalójához eltekerek, és pár mondat erejéig meg megemlítem. Igaz csak egy nap alatt nehéz bemutatni Londont, de 85 km a városban elég, hogy keresztül-kasul bejárjam.
	21.nap: Elhagyom Londont, és célba veszem Bexhill-t. A tengerig az angol úthálózat ismét kitesz magáért. Ugyan olyan silány minőségű, mint a London előtti napokon. Viszont az utolsó kilométereket a tenger mellett tekerem, ami jócskán javítja a hangulatom. A kemping keresés kissé nehézkes, de végül ma is nyugodt körülmények között alhatok. A naplementét a tenger mellett töltöm, ahol arra gondolok, hogy holnap elhagyom Angliát.
	22.nap: A mai nap elhagyom Angliát, de a rossz minőségű útból most is kijut. Rögtön belefutok egy lezárt vasúti átkelőbe, aztán a szűk aszfaltcsík viccelt meg. Aztán még a szél is feltámadt, de a tenger látványa javította a hangulatom. Délután meglátom a doveri fehér sziklákat. Már hallottam milyen szép, de élőben igazán felemelő. Szerencsére alig kellett várnom a hajóra, és alig kellett ráfizetni. A tatról még egyszer elbúcsúztam Angliától, majd másfél óra múlva kigurulhattam francia földre. Megvettem a vonatjegyem holnapra, és kerestem egy kempinget. Áztattam a lábam utoljára a túrán a tengerben, ahol kiszúrtam egy betonbunkert.
	23.nap: Hajnalban felkelek, hogy elérjem a vonatom a párizsi vonatom. Pár órát most is eltölthetek a francia fővárosba. Megnézem a Bastille teret, városházát, az Eiffel-tornyot, bár ezt csak távolról, a Concord térről. Innen elbiciklizek a Louvre-hoz, majd felülök egy másik vonatra, és elmegyek Annecy-be. A francia kisváros az Alpok kapujában fekszik, és számomra az egyik legkedvesebb hely. Elindulok Chamonix felé, de mivel idén se találtam kempinget, ezért bekéredzkedek egy családhoz. Idén nem hívnak meg borozni, de fürödhetek a telek háta mögötti patakban.
	24.nap: Hajnalban elhagyom a kedves francia család kertjét, akiknél aludtam. A mai Cél Chamonix. Ezen a szakaszon már 3 éve bicikliztem, így tudom mennyire fárasztó, ezért a lehető legjobban tudom beosztani az erőm. Az első emelkedőt meglehetősen könnyedén veszem, magyarán simán feltekerek rajta. Nem kímélem magam, hisz tudom a következő ~50km teljesen lapos lesz. A lapos út ellenére a táj gyönyörű, mert jobbra-balra hatalmas hegyek. Ahogy haladok egyre előrébb, úgy sűrűsödnek a látnivalók. Egyre több patak és vízesés, egyre magasabb hegyek. Clouses után egyszer csak elém tárul a Mont-Blanc csodás fehér csúcsa. Passy-től viszont autópálya, ezért mehetek fel a hegyre, amit nem bánok, mert sokkal gyönyörűbb a táj. Innen 30 km hegymenet, de megéri, mert Európa egyik legszebb természeti csodáját láthatóm. Chamonix-ban találok kempinget, és onnan a szokásos esti programok.
	25.nap: Az első felvonóval, korán reggel felmegyek Aiguilla du Midi csúcsra, 3842 m-re. Ez már bőven a hóhatár felett van. A csúcstól pár km-re van a Mont Blanc, de olyan mintha csak egy karnyújtásnyira lenne. Ezt a látványt egyszer mindenkinek látni kell. Visszaliftezek a völgybe, és 9 magasságában elindulok. Rögtön 400métert emelkedek, majd átérek Svájcba. Majd újabb emelkedés 1500méter felé. Megérkezik az eső, de szerencsére nem sokáig boldogít. Svájc gyönyörű, még a rossz idő ellenére is. A csúcsról viszont legurulni fantasztikus, szinte végig fék nélkül száguldoztam. A völgytől a mai nap végéig, alig emelkedik az út, viszont a szél annál inkább szívatni fog.
	26.nap: Reggel elindulok a Furkapass-ra, ez egy 2400 méteres csúcs. Otthon készítettem egy részletes térképet, amire ráírtam a több magassági pontot. A csúcshoz 2436m-t írtam. Eleinte nem hiszem el, de ahogy megyek egyre előrébb, úgy emelkedek egyre magasabbra. Majd 1700m-en találok egy térképet, ahol látom, hogy valóban 2436m- a csúcs. Ekkor már esik, és a maradék 700méter emelkedésen alább sem hagy. A lábaim fajnak, éhes vagyok, a biciklim meg nagyon nehéz. De lépésről-lépésre, pedálozásról-pedálozásról jutok egyre feljebb. Mire felérek már a végtelenségig kimerültem, és addigra el is áll az eső. Teljes átöltözés, és gyerünk le a völgybe. A száguldozás végén találok egy kempinget, ami meglepően olcsó.
	27.nap: Korán reggel 6 fokra ébredek. Körülöttem mindenütt 2000m-es hegyek. Rögtön az egyik megmászásával kezdem. 10 órára felérek 2046m-re. A mai cél Chur, addig gyönyörű a táj, nagyon élvezem a túrám mai napját. Este még varrnom kell, ez is egy olyan tevékenység, amit egy átlagos nyaraláson ritkán tesz az ember.