Demó video: A 2015-es túrámat bemutató rövid videó. Idén csak 15 napra ültem fel a nyeregbe, egy csúnya síbaleset miatt. Viszont ebben az évben az otthonomtól egész a célállomásig kizárólag biciklivel mentem. Az úton Érintettem a Balatont, Bled csodálatos tavát, a Triglav Nemzeti Parkot, illetve Ljubljanát. 5 nap után elérem a tengert. Ezután jött Velence, majd Padova, Vicenza, és Verona. A Garda tó, után elérem a Isoe tavat. A célállomás Milánó volt, de innen még 4 kemény hegyi nap várt rám, ahol megmászom Európa harmadik legmagasabb hágóját, ami közel 2800 méter.
	0.nap: A 2015-es túrámat 0.napján elindulok szerény hajlékomból, hogy ma eljussak a Balatonhoz, ami 135km. Ez egy nagy lépés, hogy eljussak a túrám végcéljához, ami nem más mint Milánó. Odáig nem fogok igénybe venni semmilyen tömegközlekedést, így természetesen Magyarországon is keresztül biciklizek, most először ami a túráimat illeti. Így van lehetőségem picit bemutatni Budapestet. Székesfehérvárt is érintem, de ott sok időt nem töltök, ráadásul ott már érzem, a mai nap nem is lesz olyan egyszerű. Érintem még rövid ideig a Velencei tavat, és végül hulla fáradtan délután elérem a magyar tengert.
	1.nap: A 2015-ös túrám második napján a cél, elérni a magyar-horvát határt. Ez egy "gyenge" 150 km-es szakasz. A Balaton déli partját, még utoljára megcsodálom. Az erős UV sugárzás, a forróság, később a vihar sem hátráltat (jelentősen) a haladásban, sőt még a forgalom sem. A magyar tengert elhagyva, a 7-es úton jól haladok, egész Nagykanizsa környékéig, ott megismerem Laci bát, aki roppant segítőkész, és nem csak friss vízzel, de útba igazítással is ellát.Mivel kempinget nem találtam az otthoni szerevezés alatt(Letenye környékén), ezért úgy néz ki, egy temetőben alszom, de késő délután megtudom, Letenyén mégis van kemping, ahol nyugodtan kipihenhetem a mai 154,4km-t.
	2.nap: Korán reggel elhagyom Letenyét, és rögtön Magyarországot is. Cakovec-ig ismerős lesz a táj, de onnan ismeretlen vidékre tévedek, meg el is. Így kerülök 20km-t, ami rányomja a bélyegét nem csak a mai napra, de a következő 3-ra is. Átérek Szlovéniába, ahol egyre melegebb van, és már kezdenek kirajzolódni a magasabb hegyek. Este a szállás keresés okoz gondot, de két kedves szlovén családba is belebotlok. Az első egy sörrel kínál. A második meg minden földi jóval.
	3.nap: Reggel búcsú az ismeretlen szlovén családtól, majd gyerünk fel az első hegyre. Az első emelkedő után jól haladok, egész Vransko-ig. Onnan ismét erőteljesen taposhattam a pedált. Szerencsére néhol egy-egy patak nyújtott felfrissülést. A tetőtől Kranj-ig élveztem a lefelé száguldozást. A hőség, és a hegyi szakaszok ellenére, kora délutánra elértem a Triglav Nemzeti Parkot. Ezt a csodás szlovén területet mindenkinek ajánlom, bicikliseknek is, de nekik bizony meg kell küzdeni a meredek emelkedőkkel. természetesen nekem is. 16 óra magasságában elérem Bled-et, ami a mellette fekvő tóról kapta a nevét. A hely mesés, nem úgy mint az időjárás. Már a város határán csepergett, és mire a kempinget megtaláltam, már szakadt.
	4.nap: Reggel verőfényes napsütésre ébredek a Triglav Nemzeti Parkban. A mai terv minél jobban körbebiciklizni. Először megnézem a Száva vízesést. A lélegzet elállító látványért felküzdöttem magam egy kisebb hegyre, és tekertem 25 km-t. A visszafele úton megnézem a Bihinj-i tavat, mely Szlovénia legnagyobb tava. A kempingben betankoltam némi üzemanyagot, majd irány a Vintgar szurdok. A hosszan kanyargó szurdok bámulatba ejt. El sem teszem a fényképezőgépem, annyi látnivalóval szolgál a 4 km-es hasadék, amit a Radovna patak vágott a kemény sziklába. Majd vissza a biciklire, és még egyszer megnézem a Bled-i tavat. A kempingben pakolás, hogy pár kilométerrel közelebb kerüljek a tengerhez.
	5.nap: Reggel pakolás, búcsú a kedves szlovén családtól, akiknél aludtam, majd irány Ljubljana. A városban rövid látogatást teszek, majd irány a tenger. Az út igen nehéz, sok emelkedő mellé forróság is párosul. Az olasz határnál kicsit megkönnyebbülök, hisz innen leejt az út, és közel a végcél. De arra nem számítok, hogy az olasz utak azonnal megviccelnek. Az egész napos tekerés eredménye, hogy 165km után találok egy kempinget. Rekordot döntöttem a napi megtett kilométerben, és este fürödhetek a tengerben.
	6.nap: Reggel elhagyom a kempinget, és elindulok a tenger mellett, hogy bevegyem Triesztet. Ezt a várost már egyszer meghódítottam, de akkor is csak az autópályán tudtam bejutni. A város gyönyörű. A főtér, a móló, és a Spiridione templom is. A mai cél Jesolo lenne, de a hőségnek, és a tegnapi 165 km-nek köszönhetően alig van energiám, így csak Caorle-ig tekerek. Az is 135 km. Az odáig változatos. Van egészen szép, és egészen unalmas része is. A hőség miatt, ahol csak tudok megmosdok. Estére találok egy kempinget, ami nagyon drága, és ami nagyon igénytelen. És lefekvés előtt fürdök még egyet a tengerben, hisz holnaptól már nap tehetem ezt.
	7.nap: Reggel búcsú a nem túl kedves kempingtől. Kicsit unalmas utakon, de dél magasságában már Mestre-ben vagyok. Ott is rekord idő alatt megtalálom a kempinget, ahol felkészülök a nap második részére, ami a lagúnák városát hivatott bemutatni. Velencében már jártam, de azt a várost nem elég egyszer megnézni. A hangulat egyedülálló. Semmilyen más városhoz nem hasonlítható. Járok a fő látnivalóknál, illetve bennük, de számos képet mutatok a velencei élet bugyraiból is.
	8.nap: Korán reggel elindulok nyugat felé. Elhagyom a tengert hogy az olasz városok kevésbé híres példányait meghódítsam. Ilyen Padova, Vicenza, és Verona. Mindhárom egy igazik kis gyöngyszem. Padova és Verona természetesen híresebb, és több is a látnivalója, mint Vicenzanak, de azért az sem panaszkodhat. Az egész napos városnézéssel, természetesen egy egész napos kemény tekeréssel párosul. A közel 150km biciklizés után egy szuper kempinget találok, amit az utolsó km-ben már mindennél jobban kívánok.
	9.nap: Bár éjszaka esett, de az indulás, már száraz körülmények között zajlik. Hamar elérem a Garda- tavat, ami mellett éjszakáztam volna. Sajnos most csak pár perc erejéig látogatom meg. A következő 100km-t autóúton, és autópályán teszem meg, mivel a kitáblázottság elég gyenge errefelé. Többszöri bolyongás után elérem délután az Iseo-tavat, ami szerintem sokkal szebb, mint a Garda-tó. A szemközti parton van csak kemping, az még kb 20 km, de ezt a részt már nagyjából vízszintes, és csodaszép úton teszem meg. A látvány olyan szép, hogy többször megállok nézni a hegyeket, és a tavat.
	10.nap: Ebben a részben elérem a végcélom, ami nem más, mint MILÁNÓ. Az odafelé tartó út első órája meglehetősen csapadékos. Viszont ahogy elhagyom az Iseo tavat kisüt a nap, és egész nap gyönyörű időm van. Milánó előtt már csak autópályákat találok, ezért felülök a vonatra, és az utolsó kilométereket így teszem meg. A város gyönyörű, bár másabb mint a jól megszokott átlag olasz városok. A főbb látnivalók mellett kisebb helyekre is betérek. Egy csodás nap után visszatérek az esti kempingbe, ahol összepakolok, és átbiciklizek a túloldali vízpartra, hogy holnap ennyivel is kevesebbet kelljen tekerni.
	11.nap: Csodásnak nem mondható reggelre kelek az Iseo tónál. A táj gyönyörű, az idő kevésbé. Az elindulással adódnak gondok, mert a kemping kapuja zárva van, vagy nem? A közelbe csak autóutat találok. Az első km-t így azon teszem meg. A mai cél Bormió, addig két magasabb hegyet kell megmászni. Az első csúcs Aprica-ban van 1200 m-en. Edolo-ig jól haladok, viszon elhagyom a kulacsom, és a késem is. Aprica környékén már jóval meredekebbek az emelkedők, ráadásul kisüt a nap, és borzalmasan melegem van. Aprica után jön a száguldás lefelé egész Tirano-ig, onnan megint emelkedik 1130-ra. Látok szép templomokat, de a táj jelentősebb, bár a végén olyan fáradt vagyok, hogy alig van erőm nézelődni. Bár Bormio-ig nem jutok el, de előtte egy kemping is megteszi esti szállás gyanánt.
	12.nap: Ebben a részben életem eddigi legnagyobb kerékpáros kihívását mutatom be. Felbiciklizek, illetve felszenvedek Európa harmadik legmagasabb hágójára a Passo dello Stelvio-ra. A csúcs 2760 méteren fekszik. A völgy, ahol aznap indultam csupán csak 900 m-en. Ezt a közel 2000 m szintkülönbséget leküzdeni nagyon nehéz, főleg, hogy lent még szinte nyár van fent meg szint már tél. A felfelé tartó úton 35 még a lefelé tartón 48 tűéles kanyar épült. Már többször bicikliztem fel 2000 méter fölé, de ez mind közül a legembertpróbálóbb (ha létezik egyáltalán ilyen szó). Sokak szerint ez a világ egyik leglenyűgözőbb hegyi útja, tartsanak velem, és döntsék el maguk!
	13.nap: Mint mindig most is korán elindulok, hogy ma átérjek Ausztriába. A tegnapi kimerítő nap után ma egy gyengébb napot szerettem volna, de ebbe a hegyeknek és az időjárásnak is van beleszólása. Délelőtt 1520 méterre kell feltekerni, de az igazi kihívást az orkán erejű szél jelenti. Néha olyan erős, hogy tolni is alig tudom a biciklit. Nagy küzdelmek árán elérem a Lago d' Resia-t. A tó fantasztikus, és a templom is ami a közepén áll. Innen elindul az út. Elméletileg egész Innsbruckig, de Ausztriában a bicikliút nagyon kacifántos, bár vadregényes. Este fáradtan végül beérek egy kempingbe, és van lehetőségem a két hetes túrámat átgondolni.
	14.nap: A túrám utolsó napja is elkezdődik. Ma már nem tekerek sokat. Innsbruckon keresztül Jenbach-ig biciklizek, közben kitekerem magamból az utolsó csepp energiát is. Ott felszállok a vonatra, és Münchenig meg sem állok. A bajor fővárosban leülök az Olimpia parkban kipihenni és átgondolni az elmúlt két két fáradalmait. Közben vitatkozok egy helybelivel az időközben kialakult migráns válságról. délután felülök a budapesti buszra, és másnap reggel otthon átalakulok 11 hónapra normális emberré. Természetesen a fejemben már a következő túratervvel, ami nem más mint a BALKÁN!!
	Edzés a Balaton körül: A túrám elejét megszakítottam egy pár napos balatoni nyaralással, természetesen minden nap bicikliztem pár kilométert. Az itt felvett videókból készítettem egy pár perces filmet, ami a balatoni látnivalókkal van fűszerezve, A Füredi Vizi Parktól, a Tihanyi apátságon át, a Zamárdiban található kalandparkig. Ezt a videót azért töltöttem fel csak most, mivel ez nem teljesen kapcsolódik a 2015-ös túrámhoz.