Demó video: Rövid ízelítő a 2016-os túrámból, mely olyan sikeres volt, hogy a BG.tv híradójában is lejátszották. A 29 napos túrám érintette, Romániát, Bulgáriát,Törökországot,Görögországot, Olaszországot,Szlovéniát,Horvátországot, és természetesen Magyarországot. Az indulásom előtt pár kisebb tény tette kétségessé a túrám: először jött a migráns válság, aztán jött pár merénylet Isztambulban, majd az utolsó csapás a (török) katonai puccs volt. Ennek ellenére még sem ezek borították az eredeti tervet, hanem a balkáni kutyák, vagy kutya falkák. De nem jöttem zavarba, és hajóval átruccantam Olaszországba, hogy onnan visszamehessek Albániába, de hogy ott mi történt, az kiderül a következő hónapok feltöltött videóiból.
	1.nap: Egy szép augusztusi napon félretettem normál emberi létem, hazamentem a munkahelyemről, felültem a túrára már felkészített biciklimre, és betekertem Budapestre, hogy onnan vonattal elérjem Békéscsabát. Másnak rokoni segítséggel hajnalra eljutottam Aradra, ott vártam 2,5 órát, majd felültem a bukaresti szerelvényre. Így elsőre nem tűnik nehéznek, de az 55 kb-os biciklit feltenni a különböző vonatokra, nem egyszerű. A 12 órás román kalandot, pedig ép elmével kibírni igen nehéz. Ráadásul este érkezek meg Bukarestbe, így a szállásom megtalálása nem is olyan egyszerű, az amúgy nem annyira jó környéken.
	2.nap: Reggel elindulok felfedezni a román fővárost. Megnézem a Román Aténeum-t, a Biserica Nicolae-t, a Stavopoleos kolostor-t. Aztán átverekedem magam Bukarest szemétrengetegén. A város mentségére csak annyit, hogy épp a péntek esti "láz" után voltam ott, és a szemét tetemes része valószínűleg az esti bulik alatt keletkeztek. Aztán jött a Vládiká templom, a Patriarchal katedrálist, a Antim templom. Végül Bukarest fő attrakciója a Román Parlament. A monumentális épület tükrözi a román diktátor által irányított szocialista ország valóságát. A parlament után vissza a szállóra, összepakolni, és irány Bulgária. Útközben megküzdök a forrósággal, és a nihillel. A román sofőrökkel nem volt bajom, annak ellenére, hogy sok rosszat hallottam róluk, és sok rosszat tapasztaltam eddig személyesen is. A Dunát meglátni felemelő érzés volt, egyrészt a mérete miatt, másrészt tudtam már közel a határ. Bulgáriában sokat nem bicikliztem, hisz hamar megtaláltam az esti szállásom.
	3.nap: Reggel Elindulok Ruse-ból vonattal, hogy délutánra Szófiába érjek, és hogy körbebiciklizzem a város fő nevezetességeit. Európa egyik legöregebb fővárosa pozitív csalódás volt számomra, mivel nem csak nagyon olcsó, de tiszta és rendezett. Egyedül amit egy picit negatív számomra, a látnivalói. Bár akar bőven, de a többségük ortodox templom. Kivéve a Bajna Basi mely Szófia egyetlen megmaradt mecsetje. Természetesen a nap fénypontja az Alexander Nyevszki Székesegyház volt, mely a város jelképe.
	4.nap: Hajnalban elhagyom a diákszállót, hogy a legelső vonattal elindulhassak Törökország felé. Az utazás egyszerűnek tűnik, de kétszer kell átszállni, az elsőnél 5 percem van csak erre a műveletre, de késik a vonat 3 percet, így szinte lehetetlen akciónak tűnik a lépcsőzések az 55 kg-os biciklivel. A második átszállásnál kiderül csak busszal tudok menni. A bicikli bepakolása könnyen ment a sofőrnek köszönhetően. Kora délután kiszálltam Svilengrad-ban, és elindulta a határ fele. Pár perc alatt átérek Görögországba, ahol forróság és szemét fogad. Pár óra tekerés után elérem a török határt, ahol átesek egy kisebb átvizsgáláson, majd belépek a migránsokkal megszállt országba. Persze egyet se látok, ennyit a médiáról. Edirne-ben gyors kitérőt teszek a Selimey mecsethez, de sok időt nem tölthetek el, mert a nyakamon a vihar, úgy hogy a kemping még 9 km-re van. A kemping, ami tök üres. Mire elfoglalhatnám a helyem, el kezd szakadni. így a délután, és az estét egy bádog tákolmány alatt töltöm.
	5.nap: Korán reggel a Korán ébreszt. Nem véletlen, hisz Törökországban ez megszokott, csak még én nem szoktam meg, hogy 6-kor így keltsenek. Összepakolok, majd elindulok Edirne felé. Útközben egy kutya megkerget, de szerencsére nem ér utol. Megveszem a vonatjegyem, de csak a kalauz közli velem, miután elindult a vonat, hogy csak Halkali-ig megyünk, ami 29 km-re van Isztambul belvárosától. KIRÁLY! Teljesül a rémálmom: Isztambulban biciklizni. Ahogy apám mondta, tényleg iszonyatos a forgalom. Egy 12 sávos út vezet be a városba. És ez a kisebb probléma, a nagyobb, hogy nincs kitáblázva merre kell menni. Így 4 órát vesz igénybe mire megtalálom a szállásom. Ott lefürdök, majd nyakamba veszem a várost. Megnézem az Agia Sofia-t és a Kék mecsetet. A 2016 merényletek és a puccs kísérlet ellenére nyugodt a város. Az altató zenét a müezin éneke biztosítja.
	6.nap: A mai nap nem indul jól. A diákszállón a szekrényem zárja elromlik, így nem merem ott hagyni a felszerelésemet, így járhatom Isztambult megpakolt biciklivel. Több sikertelen kísérlet után megunom a várost és kitekerek Halkali felé. Amilyen az én szerencsém, gyorsan megtalálom, és unatkozhatok 6 órát. Ekkor ismerem meg a teljes vasúti személyzetet, akik meghívnak ebédelni, és teázni. A vonat időben megérkezik, Edirne-be, ahol mér korom sötét van. A kempingbe kivezető út biztonságos, viszont a kemping kapuja zárva...
	7.nap: Reggel elhagyom a magányos kempinget, hogy végre komolyan nekivágjak a több hetes biciklizésnek. Az úticél elérni Athént, onnan pedig a horvátországi Splitet. A mai cél átérni Görögországba, és ott kb 70-80 km-t haladni. A határon hatalmas tömeg fogad, de biciklivel hamar átesek az okiratok ellenőrzésén. Eleinte a táj elég unalmas, 20 kilométerenként van egy-egy település. Látok menet közben egy érdekes pókot, amit később a biciklimen is megtalálok. Eszek végre egy jót, olcsón és gyorsan(ÉTTEREMBEN). És 180 biciklis nap után végre hátszelem van. De hogy hol alszok az éjjel? Kiderül a filmből.
	8.nap: A nap címe általában beszédes: Egy bottal a kezemben az offroad-on. Az offroad-ot nem kell nagyon magyarázni, hisz 18 km-en keresztül földút nehezíti a dolgom, de Görögországban a földút nem úgy néz ki mint idehaza. A túra 8.napja nem lenne nehéz, ha a fent említett út nem boldogítani. Az eddig leírtakat nehezíti a cím első része, de erről csak annyit írnék, hogy a bot a jó bevált szelfibot, amit most nem a kamera rögzítésére használok. A túra talán egyik legkalandosabb napja, és amit többet nem szeretnék átélni, de hát erről a sors dönt nem én. A kellemetlenségek mellett azért érnek pozitív dolgok is, ilyen a gyönyörű kék tenger, amit egész nap láthatok, és amiben végre megfürödhetek.
	9.nap: A tegnapi kutya támadások után félve indulok neki a mai napnak, de a reggeli órák nyugodtnak bizonyulnak. A leckét most a rossz, illetve a hiányos út jelzőtáblák adják fel. Többször kell helyi segítséghez fordulnom. A görögök nagyon kedvesek, és ha nem is beszélnek angolul, mindent megtesznek, hogy segítsenek rajtam. A nap felénél belebotlok a Saint Nicholas kolostorba. A csodás fehér-kék színben pompázó épület bearanyozza a napom, és erőt ad a folytatáshoz. Délután eszek egy nem túl kifinomult gyros-t, majd utána összefutok pár vérszomjas kutyával. Kora délutánra letekerek 120km-t mely a mai nap célja, és szerencsére találok egy olcsó kempinget. táborállítás után beülök a helyi étterembe, ahol nem csak olcsón finomat ehetek, de élvezhetem a tenger látványát. Este meg is fürdök benne. Majd lefekvésnél megtudom, hogy éjszak lakodalom lesz a kempingben, ami miatt sokat nem tudok aludni.
	10.nap: A mai nap sajnos Görögország kevésbé szép arcát fogja mutatni. Ha negatívabb akarok lenni, akkor mondhatnám, hogy a VALÓS. Az első km-eket szép helyen teszem meg, sőt Kavala utáni szakasz is egy darabig gyönyörű, viszont utána jön az igazi nihil. 55 km a semmi közepén. Se étel, se innivaló, csak gaz meg forróság. Nea Amphipoli környékén végre találok egy falut, ahol tudok enni, és utána még egy 2000 éves kőoroszlánba is belebotlok. A nap "fénypontja" az esti szállásom lesz, kemping formájában, feltéve ha azt a romhalmazt lehet kempingnek nevezni.
	11.nap: A tegnapi katasztrófa nap után, újult erővel vágok neki a mai napnak. A cél Thessaloniki/Szaloniki. Az első településen megreggelizek, aztán neki vágok a szárazföldnek, csak mert a tengert Szalonikiig nem fogom látni. A Halkidiki -félszigeten vágok keresztül, addig szinte semmi látnivalóra nem számítok. A számításom ellenére belebotlok egy szép templomba, aztán két kisebb tóba, végül a cél előtt egy csodaszép templomba. A kutyatámadások ma sem maradnak el, szám szerint kettő. Délutánra beérek Görögország második legnagyobb városába, mely látnivalóit felsorolni is nehéz. Az egyetlen baj velük, hogy a többségük templom, és a harmadik után az ember már kezd betelni velük. A kellemesnek mondható napnak, a város csodás igazi ékköve.
	12.nap: Reggel nem indulok azonnal, mivel a szálláshoz jár reggeli, de később megtudom, hogy csak 9-től, és az is vega. E két információ arra késztet, hogy evés nélkül folytassam a túrám. Szaloniki elhagyása kicsit necces, de összehozom. A folytatás is csak azért egyszerű, mert a térképeim jól működnek. A balkáni közlekedés kis híján belediffundál az aszfaltba, de pár mm híján megúszom. A kutyák ma többnyire békén hagynak, talán pont ezért is élvezem azt a napot az unalmas táj ellenére. Illetve a hangulatomat nagyban növeli, hogy találok egy dinnyét a földön, amiből egy jót csemegézek. A hangulatomat viszont nagyban rontja, maikor beülök egy étterembe, és a 7€ helyett 14,5€-s számlát kapok. Az estét még egy hatalmas pók fűszerezi a kemping fürdőjében.
	13.nap: Kipihenten elindulok Larisa felé. Az első km-eken össze is futok egy kutyával. Bár nem támad, de megteszek minden biztonsági intézkedést. Aztán kiérek a főútra, ahol abban reménykedek, hogy biztonságos lesz az utam. Reményeim hamar szerte foszlanak, amikor 3 kutya sétál ki elém, és izzasztó perceket eredményeznek. Majd a 12.km-nél egy kutya ront rám, ami csak azért nem véres kimenetelű, mert épp egy leejtőn gurulok lefelé, emiatt nem kell tekerni, és fel tudom húzni a lábam. A kellemetlen kalandot a hátam mögött hagyva, a 18.km-nél két kutya támad rám, ekkor döntök úgy hogy ennyi volt Görögország, és vonatra szállok, elmegyek Athénba, majd ott kitalálok valamit. A vasút kicsit idézi a Balkánt, de annyira nem vészes. Délután beérek Athénba, megtalálom a kempinget, és még találok egy olcsó kifőzdét is.
	14.nap: Ma is korán kelek, de ma nem a biciklit fogom nyüstölni, hanem a cipőm. A mai napot Athénra szánom, és tömegközlekedéssel veszem be a várost. Természetesen elsőnek az Akropolisz nézem meg. A színházait, a Herodes Atticus odeont és a Dionüszosz színházat. A sziklatetőn megcsodálom a Propülaia-t és a Athéné Niké templom-ot. Átlépve a kaput elém tárul a gyönyörű Parthenon. Majd következik az Erekhtheion. Délutánra marad a Stoa Attalos múzeum, az Agora és a Héphaiszteion. Az Akropolisz másik oldalán megnézem az Olümpiai Zeus templomot.
	15.nap: A túra fordulóponthoz ért. A jól kidolgozott tervemet el kell dobjam egy teljesen ismeretlen úti tervért a görög kutyáknak köszönhetően. Athénból kitalálni nem könnyű, de a modern navigáció kicsit javít a helyzetemen. Az út első felében Görögország hozza az eddig megszokott formáját, azzal lépten-nyomon szemét. Az egyetlen ami boldogít az egy kifőzde, ahol végre ehetek egy igazi gyros-t. Ezen a szakaszon több kutyatámadás is ér, kettő kis híján véres kimenetelű. A nap második felét el kezdem élvezni. A táj szép, az út végig a tenger mellett megy, nincs szemét, és ami a legfontosabb, nincsenek vad kutyák. Délután elérem a Korinthoszi csatornát, 10 km múlva meg az esti szállásom.
	16.nap: A túrámat ismeretlen utakon folytatom tovább Patra irányába, hogy két nap múlva elhagyhassam Görögországot. Az első km-ek nem túl izgalmasak, de amikor elérem a Korinthoszi öblöt megváltozik, nem csak a mai hangulatom, de talán a Görögországgal szemben felállított (nagyon) negatív véleményem is. Mind a természet, mind az ember alkotta dolgok megszépülnek. Bár ehhez az is szükségeltetik, hogy ma egy kutya sem akar letépni a bicikliről. Az út végig a gyönyörű tenger mellett halad, emiatt több helyen állok meg pihenni, és csodálni a látványt. Sajnos a kempingben kapok egy kisebb adagot a görög szolgáltatás hiányosságaiból, ezért nem adtam a mai napnak pozitív töltetű alcímet.
	17.nap: A mai nap úgy indul, hogy tudom este véget ér a balkáni vesszőfutásom. Ez a tény feldobja a kedvem, nem úgy mint a hajnalban rikácsoló madarak. Igaza volt a kollégámnak, hogy a Balkánon nem fogok jókat aludni. A nap felét még a tenger mellett teszem meg, de már nem annyira szép, mint tegnap. Bár a kutyákkal már nem kell bajlódnom, és még ehető fügét is találok. Az útépítések több helyen megviccelnek, de szerencsére a helyiek segítsége mindig időben érkezik. Elérem a Rio-Antirio hidat, mely már messziről mutatja, hogy közelítek a balkáni túrám vége felé. Kora délután beérek Patra-ba, és a kikötőt is gyorsan megtalálom. A jegy a kezemben és tudom innen nem lehet gond. Keresek még egy gyros-ost, ahol olcsón nem csak hogy megebédelek, de vacsorának valót is tudok venni. A hajótársaság kicsit megviccel, mivel nem írják ki mikor, és honnan indul a hajóm. Az indulás késik 1,5 órát, de amikor elkezd távolodni a szárazföld, tudom több kutya már nem akar idén széttépni.
	18.nap: A túrám legkalandosabb napja elé nézek. Na, persze ezt reggel az Olaszországba tartó hajó fedélzetén állva még nem tudom. Azt viszont igen, hogy ezen a lélekvesztőn nincs WIFI, így nem tudtam lefoglalni az Albániába tartó hajóm, így buktam a túrám hátralévő balkáni részét. Magyarán a maradék két hetet ismeretlen utakon fogom eltölteni. A hajóm késik 1,5 órát. Mire kikötünk már csak 24 percem van, hogy megkeressem a vasútállomást, jegyet vegyek, és felszálljak a vonatra. Ez esélytelen, de azért nem adom fel. Hogy mi ez a nagy sietség? Az, hogy csak 2 vonat megy a mai nap Foggia felé, és ha ezt lekésem, akkor csak este érek az említett városban, ahol nincs kemping. Foggia-tól elindul a vak bolyongás, az esős szembe szélben, fájós lábbal. Mire újra megközelítem a tengert, már korom sötét, és a viharfelhők teljesen összeálltak felettem egy kiadós „partihoz”. Végül beesek egy épp épülő étterembe, ahol az éjszakát töltöm.
	19.nap: Reggel elbúcsúzok az esti szállásadómtól, és nekivágok az ismeretlennek. A nap nagy részében a teljesen ismeretlen adja fel a leckét és az időjárás. A viharos szél visszafogja a tempóm, és a többször kell megálljak megvárni hogy távolodjanak a világvége hangulatú felhők. 13 óra előtt be is érek az esti szálláshelyemre. Mehettem volna tovább, de nem tudom, hogy mennyi kemping van nyitva a környéken. A korai érkezés miatt legalább moshatok...
	20.nap: A túrám egyik legemlékezetesebb napja következik. Na, nem azért mert olyan jó. Épp ellenkezőleg. Éjszaka szakadt, emiatt rosszul aludtam. Bár reggel nem esik, de látom jobb, ha felkészülök egy esős napra. Pár kilométer után meg is érkezik a már említett csapadék, és szinte egész estik engem boldogít. Az időjárás mellé, az olasz úthálózat se javítja a hangulatom. Autóút, alagút és egyéb veszélyes helyen közelítek ma célomhoz, aminek kilétét homály fedi. Minden nehézség ellenére azért az olasz táj és a házak pozitív hangulatot biztosítanak.
	21.nap: Ma is terv nélkül tekerek Velence felé. Természetesen közben gyönyörködök az olasz városokban, és a tengerben.
	22.nap: A mai cél is csak annyi, hogy minél közelebb jussak Velencéhez. Persze az még több napra van, de ha ma 100-110 km-t tekerek, akkor pár nap múlva még délelőtt elérhetem az említett várost. Ma érintem Ancona-t, Senigalia-t, Fano-t és Pesaro-t. Az estét egy kisebb hegyen töltöm a Camping Panorama-ban.
	23.nap: A mai cél megközelíteni a Ravenna utáni lápos területe, ami 110 km-re van. Ezen a távon temérdek olasz várost nézek meg. Az első, a híres Rimini. Mivel terv nélkül tekerek, ezért csak emlékeim alapján tájékozódok. San Marino-t kihagyom, a közelsége ellenére. A cifra olasz úthálózat miatt többször is feltévedek autópályára, viszont így gyorsabban haladok. Kora délutánra elérem Ravennát. A város véleményem szerint az egyik legszebb Olaszország keleti partján. Története nagy múlttal rendelkezik, épp emiatt látnivalóban igen csak bővelkedik. A város után még tekertem tízen-pár kilométert a helyi olajfinomítók között, aztán megtaláltam a mai kempingemet, ahol ettem, és este gyönyörködtem a tengerben egy sör társaságában.
	24.nap: A mai cél a 100 km-re található Choggia. A település már a Velencét körbeölelő lápos terület szomszédságában. A mai nap is terv nélkül bolyongok, így csak véletlenül botlok bele a Pomposa apátságba. 874-ben már biztosan álló épület kora ellenére nagyon tetszetős. Épp ezért szeretem Olaszországot, mert így céltalanul bolyongva is ilyen remekművekbe botlik az ember. Viszont a a 24.napra kezdek megviselt lenni. A hátfájás szinte elviselhetetlen, de a kellemetlen perceket bearanyozza, hogy áttekerek a Pó folyó felett, és hogy megvan a 28000.km-em, amit Európa útjain tekertem le. Szerencsére találok EGY nyitva lévő kempinget, ez fontos, mert utószezon miatt csak egy van a környéken nyitva.
	25.nap: A mai nap különleges lesz. Ma beérek Velencébe, ami magába egy különleges város. Emellett a városból már haza tudnék menni, így ez a város a túrám első befutója. Ráadásul ma van a születésnapom, és az egyik legjobb, hogy kevesebb mint 50km a mai cél. Utóbbinak köszönhetően nagyon korán beérek Marghera-ba, ahol az a kemping található, amiben már többször is megszálltam. Imádom ezt a kempinget, mert a szuper szolgáltatás mellett az ár nem magas. A recepciós hölgy felajánl egy "bungalót", mely vászonból van, de van benne ágy, és nem drágább, mintha a saját sátramban aludnék. De a nap legjobb híre, hogy pár euróért bevisz egy busz Velencébe, és vissza is hoz este, így végre este is látom a várost. Harmadjára járok Velencében, de még most is gyönyörű, és tud újat mutatni. Sötétedésig élvezem a lagúnák okozta útvesztőt, és szinte mindent megnézek amit csak akartam.
	26.nap: Hajnalban felülök a Triesztbe menő vonatra, hogy onnan tekerjek Pula felé. Közben eltévedek Trieszt utcáin, elbúcsúzok Olaszországtól. Megnézem Szlovénia fő kikötőit, mint a kettőt. A táj gyönyörű, csak kissé fárasztó, főleg így a 26.napra meggyötört lábaimnak. Horvátországban is a hullámos út jellemző, de délután találok egy 4km kerülőre egy kempinget, amiről kiderül, hogy nudista. A recepciós nem enged be, így mehetek tovább. Röpke „huszonsok” km után végre találok egy olyat, amiben eltölthettem az estét.
	27.nap: A túra célegyenesében már érzem a sikert, bár a sors még mára is tartogat meglepetéseket. A felborult túraterv ellenére ma már van fix tervem. Szeretném biciklivel elérni Pulát, illetve onnan vonattal Rijekát, de mint minden túrán most is el kell viselnem a sors idióta vicceit. Az utam ma elég dimbes-dombos úton halad, viszont bőven látok szép dolgokat. A tengert, Pulát, majd ismét a tengert. Pulában érzelmek egész csokra kavarog bennem, mivel a nagy hajszában alig élek, de érzem, hogy megcsináltam, hisz innen már vonattal haza tudok menni. Magyarán megvan az első befutó az idei túrámon. Harmadrészt a város maga varázslatos, a számos római kori épületével. Illetve sokad részt nosztalgikus érzések törnek elő, mivel a legelső túrám is érintette a már említett várost.