Minden sportban ahol
nagysebességgel mozog az ember mindig először a
megállást kell elsajátítani. Ez a biciklizésnél elég
egyszerű, csak meghúzzuk a fékkart, vagy karokat. A
KRESZ szabálya szerint két külön működő féknek kell
lenni a kerékpáron. Ebből kifolyólag a fixi bicikli
elméletileg nem közlekedhetne az utakon.
A fékek több csoportja
létezik manapság. Nagymamánk tanyabájkján volt a jó
öreg bőrpofás fék. Azóta kicsit változott a világ.
Az első képen egy
Canti fékrendszer látható. A csilli-villi külső ne
tévesszen meg senkit. A mechanikai erőrendszerének
köszönhetően ez egy rakás f*s.
A másik két féktípus a
V-fék illetve a tárcsafék. Én a V-fék mellett tettem
le a voksom. Több oka is van. A legmérvadóbb az ára
volt, mivel egy jó tárcsafék 60 ezer forintnál
kezdődik, egy jó V-fék, meg 5-6 ezernél.
A szerelésükben is
nagy különbség van, még a V-fékhez egy 5-ös imbusz
elég, addig a tárcsafékhez speciális szerszámok
kellenek. A tárcsa kialakítása miatt sérülékenyebb,
és egy esetleges deformáció a fék helytelen
működését okozza.
Természetesen azért
van előnye is, pl: nagyobb hőterhelést visel el,
esőben kevésbé romlik a fékhatás és nem kopik a
felni. DE!!!
A legutolsó képen
látható egy olyan fékpofa amelyeket V-féknél
alkalmazhatjuk. Ezek víz és sár leválasztó résszel
vannak ellátva, és a hőterhelést is jól bírják. Áruk
nem sokkal több, mint a hagyományos pofáké.
Van még egy (kizáró)
ok, amiért a V-féket választottam. Az első csomagtól
nem fér el a tárcsafék féknyerge.
Ha bővebben akar
olvasni a fékek kíméletes használatáról, olvassa el
a Hegyről való
száguldozás cikkemet.
Végszóként csak annyit
mondanék, hogy jöttem már le hegyről közel 1800
métert süllyedve, és semmi probléma nem volt a
fékjeimmel.
